Azt edd, amit kívánsz!

Milyen magától értetődő.
Milyen egyszerű.
Milyen természetes.

És mégis, mennyi frusztráció, mennyi rossz beidegződés, mennyi természetellenes mohóság kapcsolódik az evéshez. Figyelni és megérteni a test jelzéseit egy készség, amit nekünk kell kifejlesztenünk magunkban ahhoz, hogy az megfelelően működjék.

Kora gyermekkorunktól kezdve elnyomták bennünk azt a belső érzékenységet, ami segíthetne a megfelelő étel kiválasztásában. Már rég nem tudjuk, mikor kíván valamit a test, és mikor követelődzik bennünk valamiféle mohó, alattomos késztetés. Hiszen senki sem gondolja komolyan, hogy a csokoládét, a kávét vagy a szénsavas üdítőitalokat a test egészséges működése igényli. Ezek a vágyak bizony máshonnan erednek, és többnyire sokkal erősebb érzetek, mint a friss zöldség utáni vágy vagy a gabonára való éhség.

Mennyi stimulálószert gyártanak a világon, hogy elnyomják a test tiltakozásának hangját étkezés után, a túl kiadós, zsíros, viszont életerőben szegény táplálékkal szemben! Hányszor jutalmazzuk a gyerekeket édességgel, amivel egyre erősítjük bennük azt a meggyőződést, hogy a cukor a legfőbb jó! És hányszor kényszerítjük a tiltakozó gyereket, hogy megegye az általunk táplálónak ítélt ételeket, tekintet nélkül arra, hogy miből mennyit kívánna!

Nem állítjuk, hogy a szülőnek könnyű dolga van. És nem kell, hogy mindig a gyerek akarata érvényesüljön.

Azonban jó, ha tudatosítjuk magunkban, mennyi olyan frusztráció, beidegződés és rossz szokás keletkezett így bennünk, amelyeket ma személyiségünk szerves részének tekintünk, vagy szervezetünk természetes reakciójaként élünk meg. Ahhoz, hogy valóban értelmezni tudjuk a szervezet üzeneteit, testileg és lelkileg meg kell tisztulnunk a felgyülemlett méreganyagoktól és beidegződésektől.

A test megtisztítására számtalan eszközt ismerünk: rendszeresség, mértékletesség, az egészségtelen ételek és étkezési szokások fokozatos elhagyása, diéta, esetleg böjt, különböző tisztítókúrák.

Az első időszakban kellemetlen mellékhatások jelentkezhetnek, hiszen a mérgeknek el kell távozniuk. Ez olyan jelenségekkel járhat, mint fáradékonyság, fejfájás, izomfájdalmak, bőrszárazság. A test követelheti azokat az anyagokat, amelyekhez hosszú évek alatt szokott hozzá: a kávét, nikotint vagy cukrot, és ezek megvonása jellemző elvonási tünetekkel jár.

Ez az időszak azonban hamar elmúlik, és megtapasztaljuk, mennyi örömöt szerezhet a tudatosabb táplálkozás. Közérzetünk javul, energiaszintünk megnő, kevesebb alvásra lesz szükségünk, nő a munkabírásunk, kiegyensúlyozottabbak és kedvesebbek leszünk. Lelki fejlődésünk alapjait teremtettük meg ezzel, így a test nem nyűg lesz, amit cipelünk magunkkal valamiféle szellemi tökéletesség felé haladva, hanem számtalan tiszta, örömteli élmény forrása.

Lelki tisztulásunk is elindul ezzel párhuzamosan, hiszen test és lélek nem választhatók el egymástól. Azáltal, hogy elkezdjük figyelni a testünkben zajló változásokat, nő a testtudatunk, érzékenységünk. A befelé figyelés elsajátítása pedig elengedhetetlen ha meg szeretnénk érteni a bennünk dolgozó késztetések, vágyak és félelmek kusza halmazát, amit egónak hívunk. Hamar beláthatjuk, hogy egy rossz beidegződés elhagyásával nem leszünk kevesebbek, nem sorvad el személyiségünk, nem veszítjük el önmagunkat. Sőt, mintha többek, jobbak, egészebbek lennénk.

Megtapasztalhatjuk, hogy az egó egyes részeinek a tudatosításával egyre közelebb kerülünk valamihez, amit "Felsőbb Én"-ként élünk meg. Ahogy bontjuk le a szálakat erről az egó-gombolyagról, úgy érezzük, mintha súlyokat tennénk le. Az önmegvalósítás talán nem is áll másból, mint hogy felszabadítjuk valódi önmagunkat kisszerű korlátaink alól.

Lassan egy új, szebb világra ébredünk, amelyben rend és értelem van, és ami a legfontosabb: szeretet.